A semmi sze'le'nA semmi szélén magunk maradtunk,Hazug mosolyra húzódik arcunk:Az álmokból festett hamis képekCsak saját hibáinkról mesélnek.Közösen fojtottuk némaságbaAz érzések ezernyi hangjánakMinden egyes boldog dallamát,S most üres szívünk a magány.Megszokott, gépies mozdulatokTesznek oly' hideggé minden napot,Míg görcsösen kapaszkodunk félveEmlékek halvány töredékébe.Hiába tudjuk jól mind a ketten,Hogy minden néma perc értelmetlen,A semmi